Edina sálja

Minden a Primark-ban kezdődött… Aki ismeri ezt a ruhaüzletet, annak nem kell magyarázni. Anglia egyik legolcsóbb üzlete, ami egyébként magyar viszonylatban is messze a „legpénzárcabarátabb” üzlet lenne. (egy Kazinczy veszett el bennem:P). 

Tehát Edina kinézett egy összegöngyölt, nonfiguratív sálat 2 fontért. Tényleg jól nézett ki, és mivel csak 173 sálja van, ezért sürgősen venni kellett még egyet :) 

2 hét múlva szomorúan mutatta nekem, amit anno az üzletben nem vett észre: 3 hatalmas halálfej van a közepén, ami megmagyarázza, hogy mért volt összegöngyölve. Úgyhogy ezzel véget is ért sálunk rövid, 2 hetes élete…

A viccet félretéve, elgondolkoztam ezen a kis eseten. Az életben sok olyan dolog van, ami látszólag jó és kívánatos, de a vége romlás, rosszabb esetben halál. Anélkül hogy kiemelnék ilyen tárgyakat, szereket, vallásokat, vagy cselekményeket, nagyon sok ember kerül ebbe a csapdába, melynek eredménye depressziótól leuralt, boldogtalan, és kiégett élet. Persze az ember keresi a kitörési pontokat, de az újabb, jónak-tűnő dolgok csak még mélyebb állapotot eredményeznek. 
Sokan mondják azt, hogy az alkohol és a különféle drogok épp erre adnak megoldást. Biztos, hogy megoldást nyújtanak, vagy csak elterelik a figyelmemet erről a fájdalmas érzésről, problémáról?
A legtöbb film és klip azt az üzenetet hordozza, hogy a pénz, a siker és a karrier az orvosság erre a megoldhatatlan helyzetre. Biztos, hogy a pénz és jólét okozta külső hatás megoldást nyújt az én belső kiégésemre? Sok ember szerint igen, sőt valóban a pénz boldogít. De akkor mért van az, hogy sztárok és befolyásos emberek sokasága szenved depressziótól, drog-és alkoholfüggőségtől? 

Milliók teszik voksukat a különféle vallások és természetfeletti nyújtotta megbékélésre. Én is valahol ebben látom a megoldást. De a sok száz vallás közül melyikben van az igazság? Mindegyikben, vagy csak az egyikben? És itt elérkeztünk ahhoz a ponthoz, mely rengeteg háború, széthúzás és gyűlölködés okozója. Egy vallást sem szeretnék nevén nevezni, de felteszem a kérdést: Tényleg valóság, amiben hiszek, vagy csak szeretném, hogy az legyen, és bemagyarázom magamnak?
Szeretném leszögezni, hogy én egy vallásban sem hiszek. Ha olvastad már lejjebb a bejegyzéseinket, akkor láthatod, hogy nem egy vallás, hanem egy személy, Jézus Krisztus változtatta meg az életünket. És Ő nem egyenlő egy vallással. Jézus szeretetről beszél, és nem keresztes háborúk véres térítéseiről. Kegyelemről és elfogadásról, és nem lenézésről, vagy ítélkezésről. Megbocsájtásról, és nem gyűlölködésről. Tiszta lapról, és teljes helyreállásról, és nem bűntudattól leuralt életről. Boldogságról és nem értelmetlen szokások és liturgiák gyakorlásáról. Ő valóság és Élet. Ő benne boldog az életem, és úgy érzem, a helyemen vagyok. Benne találtam meg az élet értelmét, amit annyi ember keres. 
Nem számít mit tettél, nem számít ki vagy, nem számít mit értél el eddig, nem számít milyen mélyen vagy, Isten szeret téged. Azért aki vagy. Nem tudsz olyan jót vagy rosszat tenni, ami változtatna ezen. Ő szeret, mert Ő maga a Szeretet. 
Ez nem egy tündérmese, ez nem egy kitaláció, ez az igazság. És ezt nem bemagyarázom magamnak, hiszen én is megtapasztaltam ennek valóságát és erejét.


„Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság, és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (János evangéliuma 14:6)

k.

Minden jó, ha a vége jó...

Tegnap (hétfőn) felhívtak attól a cégtől, akiknél állásinterjún voltam. Közölték, hogy szeretnének alkalmazni. Múlt hét péntekre ígérték a választ, de akkor nem tudtak engem elérni. A lényeg, hogy emiatt csak tegnap kerestek fel, és ma volt az első munkanapom. 

Ami azt illeti, nagyon megszenvedek ezzel a melóval, mivel telefonon keresztül kell értékesíteni cégeknek. Úgy érzem a mércét túl magasra tettem, de bízom benne, hogy meg tudok birkózni ezzel a feladattal. Ahogyan már korábban írtam, ezt kicsit később terveztem, de valamiért jelentkeztem egy ilyenre is. Azért akartam telefonos munkát, mert az egyik leghatékonyabb terep a angolom fejlesztésére. Egész nap angolul kell (!) beszélnem, + meg kell értenem az adott ember akcentusát, amit a telefon még inkább megnehezít. 

Amúgy a termék nagyon jó: webes reklámfelületet kell eladni. Ez hasznos a cégeknek is, és legalább nem zepteres víztisztítót kell tukmálni. Apropó tukmálás… Az ilyen stílust mindig is nagyon utáltam, most még is azt kívánom, bárcsak már itt tartanék angolból :)

Úgyhogy nem tudom mennyire lesz hosszú távú a munka, de az biztos, hogy megteszem a tőlem telhetőt! 

k.

Prostik és hajléktalanok között

Nagy hatással volt ránk a tegnap este. Az !Audacious gyülekezet minden csütörtökön vendégül látja a hajléktalanokat és mentálisan sérült embereket, illetve heti 2szer 2 csapat megy ki az utcákra, és ételt visz a hajléktalanoknak, és beszélgetnek a prostituáltakkal.

Mi is csatlakoztunk hozzájuk. Először a gyülekezetbe mentünk, ahol meleg levessel, és szendvicsekkel várták a hajléktalanokat. Este hétkor nyitották ki az ajtót, de már negyed órával kapunyitás előtt ott álltak. Egy kisebb teremben volt nekik megterítve, ahová több mint 30 hajléktalan érkezett, és kb 2,5 órát voltak ott. Eközben a gyülekezet tagjai beszélgettek velük. Mi Viky-vel beszélgettünk, aki 60 éves, és mentálisan is sérült. Többen azt mondták, hogy azért szeretnek idejárni, mert itt nem csak ételt kapnak, hanem szeretetet is. Megölelik őket, beszélgetnek velük, s igény szerint hajvágást is kérhetnek egy gyülekezetbe járó fodrásztól. Természetesen a kis termet elárasztotta a hajléktalan-buké, viszont ennél sokkal érezhetőbb volt az a szeretet, ahogyan mi álltunk feléjük.

Mi csak háromnegyed órát voltunk velük, mert 2 másik csapattal mentünk ki az utcára. Edina a lány-csoporttal ment, mivel a prostituáltakhoz csak nők mehetnek. Ennek oka nagyon megdöbbentő: mivel csak férfiak „használják” őket, ezért bennük nem bíznak, nekik nem hisznek. Én egy másik csapattal mentem, és ételt vittünk az utcán élőknek.
Hajléktalan-misszióról már szerintem mindenki hallott, viszont számunka nagyon új volt a prostituáltak felé való kimozdulás. A csapattagok megosztották velünk eddigi tapasztalataikat: vannak angol örömlányok, illetve külföldiek. A külföldiek többnyire románok, akik az emberkereskedelem áldozatai lettek. Ők sokszor csoportokban vannak, és nem lehet velük beszélgetni, egyrészt a nyelvi akadály miatt, másrészt mert figyelik őket. 

"Edina & a prostik
2 gyülis lánnyal mentem ki arra a környékre, ahol ők voltak. Kocsival mentünk, és ahol megláttunk egy prostit, ott kiszálltunk, étel illetve meleg italt adtunk neki, de a legtöbbjük cotton-ra tartott igényt... 
Az egyik lány egy 18 éves lány volt, aki fél éve űzi itt az "ipart" Manchesterben és már van egy 3 éves kisfia. 
Egy idő után mindegyik jelezte, hogy jobb lenne, ha mennénk, hiszen szeretnék folytatni a tevékenységet... De a beszélgetés közben is megfigyelhető volt, hogy folyamatosan az utcát, környéket pásztázták a következő kliensükre várva. Így pár perc után éreztük, hogy zavarunk, ezért továbbálltunk. 
Semmi olyat nem mondtunk, hogy „ez undorító, hagyd abba!”, vagy „ez bűűűűűn!!!” Csupán szerettük őket, és beszélgettünk velük. 
Mint már említettem, a prostik első kérdése általában az volt, hogy: „Van nálatok óvszer?” És nem véletlenül kérdezték ezt meg. A gyülisek sok esetben adnak is nekik, hogy legalább valamennyire "biztonságban" legyenek. 
Egy gyülekezet óvszert osztogat?!?!?! Hát nem megdöbbentő?! Hát nem az lenne a feladatuk, hogy jelezzék nekik, hogy ez erkölcstelen? NEM! Az a feladatunk, hogy szeressük őket, ahogyan Isten is szereti őket. És ha nem tudod megakadályozni (mert egy gonosz emberkereskedő szervezet áldozata lett), akkor segíts neki, hogy legalább ne essen teherbe, hogy utána abortusza legyen. Mi ezen személy szerint nagyon ledöbbentünk. Ezek a lányok szeretetéhesek. És ha lenézve és vádolva állunk hozzájuk, akkor semmi esély rá, hogy Isten kegyelmét megtapasztalják. Nekünk annyi a feladatunk, hogy képviseljük az Ő szeretetét."

Mért is írom ezeket? Kedves ismerősöm, lehet hogy te eddig azt hitted, hogy Isten egy "villámokat szóró isten", aki abban leli kedvét, hogy megbüntesse az emberiséget. Azt még talán elfogadod, hogy létezhet valaki ott fent, de hogy szeressen is, az ki van zárva… Sajnos a mai kereszténység nem jól képviseli Isten szeretetét. Jézus, amikor itt járt a földön, nem az előkelő gazdagok társaságát kereste, nem azokkal az emberekkel volt, akik óriási hatalommal és befolyással rendelkeztek. Ő bűnösökkel vacsorázott, koldusokkal és prostituáltakkal beszélgetett. Nem lenézte őket, nem undorral közeledett feléjük, hanem szerette azokat is, akiket a társadalom megvetett. Jézus személyében Isten jóindulata és szeretete valósult meg, nem pedig az ítélete.

És miért volt erre szükség? Mert az emberiség döntött úgy, hogy elfordul Istentől. Jézus állította helyre azt a hidat Isten és az ember között, melyet az ember rombolt le saját döntésével. Ez a híd már helyreállt. A kérdés csak az: átmentél már rajta?

Szeretnénk többször is csatlakozni ehhez a csapathoz, mivel nagyon sokat tanulhatunk tőlük. Kezet fognak és megölelik a hajléktalanokat és a prostituáltakat, hiszen nem megvetik, hanem szeretik őket. Ugyanazt képviselik, ahogyan Isten áll hozzám és hozzád.

János első levele 4:9-10

„Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.”

k.& e.

Életem első angol állásinterjúja...

Péntek 13... Egy átlagos nap... napsütés-jégeső-napsütés-újabb eső... Ez még a szerencsésebb verzió, mert 2 napja séta közben négyszer kapott el a jégeső. 

Na, a lényeg, hogy az eső előtt megtörtént életem első angol nyelvű állásinterjúja. Egy weblapfejlesztő cég hívott fel tegnap, B2B értékesítésről lenne szó. Ami meglepő volt, hogy telefonon minden értettem. Sajnos itt Manchesterben rengeteg különböző akcentussal találkozunk, és mindenkihez kell kb 1-2 perc, mire elkezdem megszokni az adott dialektust. Utólag kiderült, hogy a csávó francia, ezért volt sokkal érthetőbb. (nem dugdossa ki a nyelvét beszéd közben ;)) Egyébként az angol értékesítést még nagyon korainak tartom, nem sok esélyt adtam neki, de gyakorlásnak mindenképpen jó lehetőség az interjú... 

Kis társalgás után magamra hagytak egy 2 oldalas papírral, hogy tanulmányozzam át, és adjam el nekik a szolgáltatást. Egyébként számítottam erre, mivel a budapesti munkahelyen is ez volt az interjún, csak ott 14 oldalas volt a brosúra. Kicsit tartottam az angoltól, de én értettem magamat, remélem ők is engem :) Amúgy az egész interjú kb 45 percig tartott, és mivel én voltam az utolsó jelölt, ezért még ma este választ is adnak.

Lehet szurkolni ;)

K.


Most már nem kell szurkolni, nem kaptam meg :-/ Ahogy írtam, tapasztalatnak jó volt, és tutira lesz majd valami...

Egy kis angol lecke

Csak röviden: hogy is vannak az étkezések angolul?? 

breakfast - lunch - dinner ?? igen, de mégse! :) 

picit mégis máshogyan! 

A "breakfast" nem hagy cserben minket, DE néha a "lunch" lehet lunch és dinner is!! (a szövegkörnyezetből remélhetőleg ki tudod találni, ha nem, az is segíthet, ha ránézel az órára.) 

A legfontosabb étkezésük a "tea", ami 5-6 körül van délután (szóval ha valaki tea-ra invitál Angliában, ne egyél sokat előtte, mert nem csak teázgatni fogtok... :) ) 

A későbbi étkezés pedig lehet "supper". 

szóval a dinner-nek megvannak a helyettesítői, ezért szeretné kipackázni a lunch-ot... :) 

nos, azt hiszem, megvolt a mai angol lecke! Jó éjt mindenkinek! :)

E.

The gold seat - avagy Happy Easter to me! :)

Tegnap este az !Audaciousban húsvéti "istentiszteletet" tartottak. (azért teszem idézőjelbe az istentisztelet szót, mert valószínűleg nem arra a megszokott liturgiára gondolsz e kifejezést olvasva, mint ami valójában itt zajlik, de a könnyebbség kedvéért használjuk ezt:) ) 

A szokásos elemeken túl volt egy "Once for all" (kolos adaptálásában: all for one:P) című előadás és egy aprócska meglepetés az 1000 emberből egynek. Mivel húsvéti ajándéknak szánták, ez nem más volt, mint egy nagy csokitojás, azzal a felirattal, hogy "love Audacious". Az a személy volt a szerencsés nyertes, akinek egy arany csillag volt a széke aljára ragasztva. Nos, ez a személy én voltam. A helyzet az volt, hogy Kolos találta meg a csillagot, az én székem alatt, azért kérdéses volt, hogy ki is lesz az a szerencsés kettőnk közül, aki előre sétál a műsorvezetőkhöz, válaszol pár kérdésre és a sok-sok ember előtt átveszi a nyereményt. Párszor átpasszoltuk egymás kezébe a kis csillagot, mire Kolos nem is emlékszem, hogy milyen érvre hivatkozva mondta, hogy nekem kell mennem, így felálltam, integettem a csillaggal és kimentem átvenni a nyereményt... még beégni se égtem be, így pozitívnak értékelem az átvételt is! :P 

És ez az első alkalom, hogy nyertem valamit életemben!! :) talán legközelebb egy kocsi?? na majd meglátjuk! Mindenesetre Happy Easter - nemcsak nekem, nektek is!! ;) :))

Edina :)

Az időjárás

Azt tudtuk, hogy Anglia nem a mediterrán éghajlathoz tartozik. Viszont az meglepett, hogy egyik reggel szakadt az eső, majd hullott a hó, délután pedig már úgy sütött a nap, hogy az angolok kb rohantak ki napozni (10°C-ban…). Szóval mi itt kegyetlenül fázunk. Nicola termosztátja 15°C-ra van beállítva, így kint is, bent is vacogunk :)

Megérkezésünkkor ragyogó napsütés fogadott minket. Ez tartott 2 napig. Ez nekünk annyira nem volt nagy szám, hiszen otthon a napsütés majdhogynem mindennapos... Viszont az itteniek többször is kedveskedtek azzal, hogy "megjöttünk, és hoztuk a napsütést". Ez egyébként egy nagyon aranyos mondat. Viszont amikor a 3. ember mondta ezt, rájöttem, hogy ez a derűs idő itt annyira ritka, hogy    már szóvá is teszik. Sejtettük, hogy hamar elmúlik a meleg, és így is lett. De nem panaszkodhatunk, hiszen az "esős időszak" még hátra van :) 

Egyelőre csak hideg van...


k.

Szállás/munkakeresés

Egy nagyon izgalmas időszakban vagyunk. Úgy jöttünk ki, hogy munkát még nem kaptunk, illetve a szállásunk is csak ideiglenes. Itteni barátaink nagyon sokat segítettek/segítenek, így nem kell csöveznünk :) Egy 25 éves lány 3 szintes házában lakunk kb 1-1,5 hónapig. Saját szobánk és fürdőnk van, Nicola pedig nagyon kedves velünk.

A munkaszerzés nehezebb, mint gondoltuk, de az is meglesz. A pályakezdőknek itt sem sokkal könnyebb. Úgyhogy bevállalunk szinte bármit, csak legyen bevételünk. De egy cseppet sem aggódunk emiatt, hiszen Isten a mi gondviselőnk. Ő azt kérte, hogy minden gondunkat adjunk át neki (Biblia: 1Péter 4,7), így nekünk nem kell ezen feszülnünk.

Furcsaságok

Az angolok nagyon segítőkészek, és barátságosak. Legalábbis akikkel eddig találkoztunk… Nyitottságuk azért is meglepő számunkra, mert a magyarok túlontúl zárkózottak. Otthon mindig mosolygok azon, ahogy a tömegközlekedésen szenvednek az emberek. Ott szorong mindenki, de nem szólunk egymáshoz, nem nézünk egymás szemébe. A metrón minden 2. ember füléből kilóg a kábel, és vagy a földet bámulja percekig, vagy ugyanazt a Bookonline-os hirdetést olvassa el ötödjére is visszafelé, mert rendesen már annyiszor elolvasta, hogy kívülről fújja. Nincs az a reklámszöveg, melyet ne tanulnánk meg egy  Népstadion-Stadionok-Puskás Ferenc Stadion - Keleti pu. megálló között. Tehát barátságosak :) Néha az az érzésünk, mintha belőtték volna magukat, különben nem lennének ilyen kedvesek.

Viszont ne válaszolj az „Are you alright/Are you okay?” kérdésekre. Ezt mindenki megkérdezi, és a hivatalos válasz: Yes/I’m okay… Ha nem vagy jól az nem érdekes, de ezt meg kell kérdezniük… Valami hajtja őket, hogy ezt a kérdést feltegyék. Ha be akarsz illeszkedni, te is kérdezd meg. Onnantól azt hiszik, te is brit vagy :P

Múltkor abba a hibába estem, hogy erre a kérdésre nemleges választ adtam, hiszen épp beteg voltam. Épp mondtam volna, hogy fáj a torkom, mire a srác mondta, hogy neki rohannia kell, ezt csak úgy megkérdezte… :O A lényeg, hogy ezt az idegenek is megkérdezik… Még be sem mutatkoztunk, de ez az első kérdés… Szóval, hasonlít a magyar „mi újság?”-hoz, csak ezt mi ismeretlentől csak úgy nem kérdezzük meg…

Tehát a multikulturalitás szépségeivel még mi is ismerkedünk :)

k.

Miért jöttünk ki?

Kilenc napja érkeztünk meg Manchesterbe. Az érzéseink eddig elég vegyesek... Azon túl, hogy egy nagyon izgalmas év elé nézünk, azért mégiscsak hiányzik az, amit otthon hagytunk... Család, barátok, időjárás (!), ízek, illetve az, hogy otthon viszonylag biztos volt minden, itt meg bizonytalan…

Blogunk stílusa és arculata még kidolgozás alatt van, de ha érdekel mi van velünk Kuala Lumpurtól 8938 mérföldnyire, akkor csekkold le írásainkat!

Akik nem ismerik kintlétünk hátterét, azoknak dióhéjban kifejtjük miért is vagyunk itt:

Januárban mindketten lediplomáztunk. Egyikünknek sem volt munkaszerződése, illetve pályakezdők vagyunk, így talán a mostani időszak a legjobb lehetőség arra, hogy 1-1,5 évet kint legyünk Angliában… Eldöntöttük, hogy kiköltözünk Manchesterbe, és majd lesz valahogy.

Akik ismernek minket tudják, hogy az életünk nem csak a karrierépítésről szól, hanem van egy másik oldal is, amit mindennél fontosabbnak tartunk. Hiszünk abban, hogy létezik egy természetfeletti, akinek akaratából születtünk, aki akarta, hogy létrejöjjünk, és aki mindezt egy céllal tette. Ez a személy Isten, és hisszük, hogy Fia, Jézus Krisztus nem egy meseszerű mítosz, hanem valóságos személy, aki értelmet adott az életünknek, és teljesen boldoggá tett bennünket. A Húsvét ünnepe is erről szól, hogy megmentett engem és téged attól az ítélettől, melynek a büntetése az örök halál. Egy későbbi bejegyzésben majd erről is írunk bővebben.

A lényeg, hogy azért jöttünk ki Manchesterbe, mert van itt egy gyülekezet, aminek a gondolkozásmódja nagyon szíven ütött minket. Szeretnénk néhány hónapig együttműködni velük.

A többit majd szintén később…

E&K