Harc a bankokkal

Már készül a Top5-ös listánk arról, hogy itt Angliában mi az 5 legnagyobb hülyeség… Azt még nem tudom, hogy a bankrendszer hanyadik helyen lesz, de biztos helye van ezen a listán…

Minden ott kezdődött, hogy szerettünk volna bankszámlát nyitni. Ehhez viszont igazolnunk kell jelenlegi lakcímünket. Ki küldtek nekünk egy hivatalos levelet, amit visszavittünk nekik, de nem fogadták el, mondván, hogy „ez túl egyszerű, ez nem bizonyít semmit”. Víz-villany- vagy gázszámla kell nekik. Viszont jelenleg egy szobát bérlünk egy ismerősünktől, ezért egyetlen számla sincs a nevünkön. Még azt sem fogadják el, ha az illető igazol minket. De! Ahhoz, hogy fizetést kapjunk, ahhoz mindenképpen szükségünk van bankszámlához. Ahhoz, hogy saját albérletbe mehessünk, mindkettőnknek dolgoznia kell, és kell, hogy legyen fix fizetésünk… Amihez ugye kell bankszámla. Vagyis: munkához bankszámla kell, bankszámlához lakás, lakáshoz munka. Angol barátaink többször is elkísértek minket a bankhoz, hogy egyáltalán kitaláljunk valamit közösen, de ők is csak azt mondják: „Catch-22”- Ördögi kör.

A fizetést nem utalják át a magyar bankszámlánkra, de egyébként felesleges is. 4 bankkártyánk van, de sajnos egyik sem dombornyomott, így nem egyszer derült ki a pénztárnál, hogy a bankkártyánkat nem fogadja el… (valahol igen, valahol nem).

Viszont még ennél is kellemetlenebb volt, amikor KP-t akartam kivenni, és az ATM nem adott ki pénzt. Viszont a számlámról levette az adott összeget. Felhívtam a magyar bankot, akik 17 nap múlva visszaadták a pénzt. (elkérték az ATM kamerafelvételét, ami bizonyította, hogy nem adta ki a pénzt)

Tehát, összegezve az eddigi gondjainkat: angol bankszámlát nem tudunk nyitni, KP-t nem minden ATM-ből tudunk felvenni, illetve gyakran nem fogadják el a magyar kártyánkat…

Végső elkeseredésünket látva, az egyik bank alkalmazottja azt ajánlotta, hogy menjünk át a HSBC Bank-ba, mert az „külföldi-barát” bank. Való igaz, hiszen itt nem kellett igazolnunk az angol lakcímünket, elég ha a magyart tudjuk. DE! A lakcímkártyánk magyar nyelvű, SZIG kártyánkon ill. útlevelünkben nem szerepel a címünk. Mobilszámlát nem fogadnak el, a többi számla meg nem a mi nevünkön van/volt. Még a hivatalos fordítást sem fogadják el…

Most mégis úgy tűnik, végre a végére érünk ennek a történetnek, mert azt elfogadják, ha a munkaadónk ír egy hivatalos levelet a banknak, mely tartalmazza az angol, illetve a magyar lakcímet! De ezt csak ez az egy bank fogadja el, a többinél semmit sem tudtak segíteni.

Úgyhogy, ha valaki szeretne Angliába költözni, mi ezt a bankot tudjuk ajánlani…

k.

Állásinterjú... Ez egy vicc!

Találtam egy álláshirdetést, ami nagyon megtetszett: „Rendezvénymarketing…” Na, mondom, itt az én időm! Tapasztalatom is van ezen a területen, illetve a végzettségemmel is megegyezik, így jelentkeztem. Még aznap fel is hívtak, hogy következő hét ketted menjek be hozzájuk.

Kedden 18:00-kor (!!!) volt az interjú, ami sajnos nem a legjobban sikerült. A hirdetésben csapattagokat kerestek, ezért ennek megfelelően válaszoltam a kérdéseikre… A végén mondta a cégvezető, hogy ők igazából csoportvezetőt keresnek. Majd a szokásos „majd értesítjük” szöveggel kikísért… Természetesen az értesítés elmaradt.

2 nappal később találtam egy hasonló hirdetést, amire szintén jelentkeztem. Szintén visszajeleztek, hogy már másnap mehetek interjúra, de csak a visszaigazoló e-mailből derült ki, hogy ugyanaz az épület, emelet, és ugyanaz a cég! Viszont, mivel más ember írt vissza, ezért úgy voltam vele, hogy nincs veszítenivalóm, illetve nem árt a gyakorlás…

Pénteken bementem a céghez, és valóban más emberrel volt az interjúm. Amíg vártam rá az előtérben, a cégvezető (aki kedden nem vett fel) többször is elment mellettem, de nem ismert fel, mivel éppen vagy a homlokomat vakartam, vagy úgy tettem, mintha újságot olvasnék. Azért az kicsit ciki lett volna, ha jelezi a HR-esnek, hogy velem már nem kell foglalkoznia… Az interjú viszont kifejezetten jól ment, mivel már tudtam mit akarnak hallani. 

A „Mért költöztem Angliába?” kérdésre simán rávágtam, hogy „szeretnék olyan helyen dolgozni, ahol nagyobb felelősségem van, akár vezethetek másokat” illetve „szeretek nyomás alatt dolgozni…” Az már csak hab volt a tortán, amikor a „mért pont a mi cégünknél szeretne dolgozni” kérdésre azt válaszoltam, hogy „önökben nagyszerű karrierlehetőséget látok, ami számomra egy előrelépés lenne…”

Még aznap visszahívtak, hogy jövő héten lesz a második forduló :D

Egyébként nem valószínű, hogy vállalnám ezt a munkát, mert ezen a 2. interjún az is kiderült, hogy nem pontosan arról van szó, mint aminek meghirdették… Gyanúm szerint ez becsöngetős értékesítés, ami kicsit más, mint a rendezvénymarketing… De ettől függetlenül, tapasztalatszerzés végett elmegyek jövő héten is.

kolos