Az angolok nagyon segítőkészek, és barátságosak. Legalábbis akikkel eddig találkoztunk… Nyitottságuk azért is meglepő számunkra, mert a magyarok túlontúl zárkózottak. Otthon mindig mosolygok azon, ahogy a tömegközlekedésen szenvednek az emberek. Ott szorong mindenki, de nem szólunk egymáshoz, nem nézünk egymás szemébe. A metrón minden 2. ember füléből kilóg a kábel, és vagy a földet bámulja percekig, vagy ugyanazt a Bookonline-os hirdetést olvassa el ötödjére is visszafelé, mert rendesen már annyiszor elolvasta, hogy kívülről fújja. Nincs az a reklámszöveg, melyet ne tanulnánk meg egy Népstadion-Stadionok-Puskás Ferenc Stadion - Keleti pu. megálló között. Tehát barátságosak :) Néha az az érzésünk, mintha belőtték volna magukat, különben nem lennének ilyen kedvesek.
Viszont ne válaszolj az „Are you alright/Are you okay?” kérdésekre. Ezt mindenki megkérdezi, és a hivatalos válasz: Yes/I’m okay… Ha nem vagy jól az nem érdekes, de ezt meg kell kérdezniük… Valami hajtja őket, hogy ezt a kérdést feltegyék. Ha be akarsz illeszkedni, te is kérdezd meg. Onnantól azt hiszik, te is brit vagy :P
Múltkor abba a hibába estem, hogy erre a kérdésre nemleges választ adtam, hiszen épp beteg voltam. Épp mondtam volna, hogy fáj a torkom, mire a srác mondta, hogy neki rohannia kell, ezt csak úgy megkérdezte… :O A lényeg, hogy ezt az idegenek is megkérdezik… Még be sem mutatkoztunk, de ez az első kérdés… Szóval, hasonlít a magyar „mi újság?”-hoz, csak ezt mi ismeretlentől csak úgy nem kérdezzük meg…
Tehát a multikulturalitás szépségeivel még mi is ismerkedünk :)
k.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése